Lehet, hogy ideje elgondolkodni karbon kvóta bevezetésén? A finn Lahtiban kipróbálták

A klímaválság, annak ellenére, hogy most a világjárvány hatására átmenetileg csökkent az üvegházhatású gázok kibocsátása, úgymond a "nyakunkon van". Ha nem csökkentjük gyorsan és hatékonyan kibocsátásainkat, társadalmunk, életmódunk meg fog változni. Minél korábban cselekszünk, annál nagyobb hatással lehetünk arra, hogy milyen legyen a változás.

A cselekvésre számos módszer, eszköz, technológia stb. létezik, ezek közül az egyik az úgynevezett karbon kvóták bevezetése lenne, kicsit a háborús helyzetek során megismert élelmiszer, üzemanyag és egyéb jegyek mintájára. A kvóták legfőbb előnye, hogy így a limitált erőforrásokból - jelen esetben első sorban a fosszilis erőforrásokból, és a használatuk során keletkező üvegházhatású gázkibocsátásból - egyrészt annyit osszunk szét, amennyi még nem veszélyezteti az ökoszisztéma egészségét és az emberiség létét, másrészt ezt a mennyiséget igazságosan osztjuk el. Azaz, karbon kvóták használatával segítenénk azt, hogy tiszteletben tartsuk ökológiai korlátainkat, és azt is, hogy mindenkinek jusson energia, és így a szimbolikus fánk belsejébe kerüljünk: az ökológiai korlátokon belül maradjunk, de minden ember energiával kapcsolatos alapszükségleteit kielégítsük.

De mekkora lenne ez a kvóta a karbon-kibocsátások kapcsán? A tudósok által szükségesnek ítélt "1,5 fokos életmód" (azaz olyan életmód, amelynek következtében nem emelkedik a globális átlaghőmérséklet több mint 1,5 fokkal) eléréséhez a 2 - 2,5 tonna/fő karbon-lábnyom lenne fenntartható. Az átlagos magyar lábnyom ennek most kb. a háromszorosa (KSH, 2018). Tehát vannak olyanok, akiknek a lábnyoma az ideális, fenntartható karbon-kvóta többszöröse, olyanok, akiknek csak valamennyivel több, és olyanok is, akiknek alatta van. Azaz, a fánk hasonlatot tovább folytatva, vannak, akik a fánkon kívül vannak és túl nagy karbon-lábnyomon élnek, vannak, akiknek pont megfelelő méretű a lábnyomuk, és vannak olyanok is, akik a fánk belsejében vannak, mert túl kicsi a lábnyomuk, azaz alapvető energiaszükségleteik sem teljesülnek, energiaszegénységben élnek. A kvóta rendszer ebben is segítene: a karbon-lábnyomokat fokozatosan ki lehetne egyenlíteni.

Mielőtt azonban a karbon kvóta lehetséges használatáról ejtenénk pár szót, fontos megemlíteni pár dolgot. Először is, a személyes karbon kvóta nem azt jelenti, hogy kizárólag a háztartásoknak és állampolgároknak van felelőssége a kibocsátásokért - a társadalom és gazdaság többi szereplőjével is foglalkozni kell! Ellenben fontos tudatában lenni annak, hogy mindannyian felelősek vagyunk a kibocsátásokért: Magyarországon a háztartások felelősek az üvegházhatású gázkibocsátás több mint harmadáért, 2016-ban összesen 37%-áért (KSH, 2018).

Másodszor, az átlagos, egy főre jutó lábnyom több részből tevődik össze: van olyan része, amit saját választásainkkal befolyásolni és így csökkenteni tudunk. Például azzal, hogy hol, mekkora és milyen otthont választunk és alakítunk ki, hogyan közlekedünk, mit eszünk, mennyi és milyen egyéb terméket fogyasztunk, hogyan és hol töltjük szabadidőnket stb. Emellett van a karbon-lábnyomnak egy olyan része is, amit nehezebben tudunk befolyásolni. Ez ahhoz kapcsolódik, hogy milyen az országban az útrendszer, a középületek, az egészségügy stb. Ezekre indirekt módon, aktív állampolgárként szavazatunkkal és társadalmi, közösségi tevékenységeinken keresztül tudunk hatással lenni. De a karbon kvóta karbon-lábnyomunk azon részére vonatkozna, amit befolyásolni tudunk választásainkkal, döntéseinkkel.

Hogy működhetne egy személyes karbon kvóta rendszer?

Mindenki kapna karbon kvóta pontokat, pl. egy bankkártya jellegű kártyán. És vásárláskor, főként, ha magas kibocsátású tárgyakat vagy szolgáltatásokat vennénk, a fizetés mellett ezt is használnunk kellene: fogynának róla a pontok. Ha elfogyott, akkor vehetnénk extrát - feltéve, hogy a rendszerben még van felesleges, fel nem használt karbon kvóta pont. Így azok, akik tudatosan kis karbon-lábnyomon élnek, például nincs autójuk, nagyon keveset repülnek vagy alacsony a személyes energiafogyasztásuk, akár azért, mert egyelőre energiaszegénységben élnek, bevételhez juthatnának, azaz a társadalom és közösség szempontjából hasznos kislábnyomos életmódjuk jutalmazva lenne.

Egy ilyen rendszer bevezetése természetesen számos kérdést felvet, és nem is menne széleskörű társadalmi párbeszéd nélkül. Például, mekkora legyen a kezdeti karbon kvóta: egyből a fenntartható méretű, vagy kezdetben nagyobb, és fokozatosan csökkenjen a fenntartható méretre? Hogyan és ki kezelné a kvóták kereskedelmét? Pontosan hogyan történjen a karbon kvóta pontok különböző energiaigényes dolgok és tevékenységek közti elosztása?

Van, ahol már próbáltak ilyet?

Önkéntesen közösségek próbálkoztak már karbon kvóta rendszert bevezetni. A 2000-es évek során az Egyesült Királyságban például számos CRAG, azaz Carbon Rationing Action Group (Karbon Kvóta Akciócsoport) alakult. Látva a klímaválsággal kapcsolatos kormányzati és vállalati tétlenséget, ezek a csoportok azt tűzték ki célul, hogy személyes karbon-lábnyomukat önkéntesen a fenntartható szintre csökkentsék.  Ennek érdekében odafigyeléssel (pl. bojler vízkőtelenítése), viselkedésváltozással (pl. beltéri hőmérséklet csökkentése, kevesebb autózás és repülés) és különböző beruházásokkal (pl. szigetelés, megújuló energiák használata) csökkentették energiafogyasztásukat, és így karbon-lábnyomukat. A Kislábnyom hírlevélben is beszámoltunk arról, hogy 2008-ban az Oxfam nemzetközi szervezet felhívást is közzétett, hogy keresik a legkisebb karbon-lábnyomú angol háztartásokat - és talán nem véletlenül a legjobban szereplők CRAG tagok voltak!

 

 

Gyakran, ha egyéni, háztartási szinten már nem tudtak tovább csökkenteni, közösségi megoldásokat kerestek (pl. közösségi energiatermelés a Fownhope CRAG tagjainak kezdeményezésére*), vagy kapcsolatba léptek egy energiaszegény közösséggel, és az ő támogatásuk segítségével kompenzálták túl nagy karbon-lábnyomukat. Az angliai Chew Magna falu közössége például ily módon támogatta szélkerék felállítását Indiában**.

Kép: Szélkerék (Converging World)

 

 

 

Európában a finn Lahti városa volt az, ahol 2019-ben személyes karbon kereskedelmi rendszert vezettek be, a közlekedésre fókuszálva. A rendszer bevezetésének egyik fontos célja, hogy előmozdítsa a fenntartható közlekedési módok (pl. közösségi közlekedés, kerékpározás) választását és használatát.

A közlekedési karbon kvóta rendszer egy applikáción keresztül működik, amit a város egyetemekkel és egyéb szakértőkkel együtt fejlesztett. Az alkalmazás automatikusan felismeri, hogy mivel utazik használója, valamint azt is, hogy mennyi ideig és milyen távolságra megy. Sőt, a rendszer figyelembe veszi azt is, hogy ha valaki autózik, milyen üzemanyagot használ, sőt azt is, hogy másokkal együtt utazik-e (amely esetben természetesen kisebb az egy főre eső felhasznált kibocsátás).

A szétosztott kvótát a város széndioxid-kibocsátás csökkentési vállalásai alapján határozták meg, így a vállalások teljesítését is segítik. Alapvetően mindenki hetente 17 kg karbon-kibocsátást kap, azzal gazdálkodhat. Akik kevesebb karbont használnak, mint a heti 17 kg, virtuális eurókat gyűjtenek, amelyeket különböző kedvezményekre és szolgáltatásokra lehet beváltani Lahtiban. A túlhasználatot nem büntetik, de a túlhasználat következtében emelkedik a karbon, és így a karbon-intenzív közlekedési módok ára is.

A karbon kibocsátás csökkentése, és a fenntartható közlekedési módok népszerűsítése érdekében a város kampányokat is szervez, amelyek során a karbon árát átmenetileg megemelik. Például Kerékpározz munkába! hetet szerveznek, amely hét során annak érdekében, hogy minél többen válasszák ezt a közlekedési módot, átmenetileg drágább lesz a karbon.

A rendszerben való részvétel egyelőre önkéntes, és a résztvevőket bevonják a rendszerrel kapcsolatos párbeszédbe is, például annak eldöntésébe, hogy mekkora legyen a kvóta, hogyan legyen elosztva, hogy működjön a jutalmazás stb.

Sokan amiatt ellenzik a karbon kvóta bevezetését, mert úgy vélik, egyéni szabadságukat korlátozná. Ez addig igaz, hogy egy meghatározott kvótán belül kell mozognunk. Azonban a személyes karbon kvóta és a kvótával való kereskedelem más oldalról szabadságot is ad a földi ökoszisztéma egészségéért történő közös felelősségvállalás keretein belül: saját magunk határozhatjuk meg, hogy kvótánkat mire költjük, és hogyan alakítjuk ki saját kislábnyomos életmódunkat. Ráadásul aktívan segíti egy igazságosabb társadalom kialakítását: azok, akiknek nincsen elég, így bevételhez juthatnak, és azok, akik tudatosan kislábnyomon élnek, nem kell, hogy csodabogárnak érezzék magukat. Sőt, a kvótarendszer bizonyos módon el is ismerné, hogy a közösségért tesznek, hisz ők is bevételhez juthatnának.

Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e Lahtinak magyar testvérvárosa a személyes karbon kereskedelem terén!

 

Vadovics Edina, GreenDependent

Megjelent a Kislábnyom hírlevél 119. (2020. májusi) számában

 

 

Az írást inspirálta: https://www.treehugger.com

További források:

KSH (2018): Környezeti helyzetkép. Elérhető: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kornyhelyzetkep18.pdf

 

Lahtiról, képekkel együtt: https://www.eltis.org, https://www.lahti.fi

További képek, ábrák forrása: GreenDependent ©, The Converging World

 

További kapcsolódó olvasmányok:

Kell ennyi energia?! Az energiamértékletesség felé

Készüljünk a "1,5 fokos életmódra"

44. Kislábnyom hírlevél: fenntartható lábnyomon élők (2. oldal)

 

Karbon-lábnyom számítás:

 

Karbon-lábnyom csökkentő tippek:

 

Érdekes példák, önkéntes karbon-lábnyom csökkentők és karbon kvótát bevezetők: